Azt, hiszem, megint mindennapos vendég leszek itt.
Hát, szóval, első nap Nélküle...
 

Úgy érzem magam, mint egy csiga, akiről letépték a házát, vagy mint a kisbaba, aki most bújt ki anyja méhéből. Hideg van és nedves és a világtól nincs, ki megvédjen. Valami ilyesmit érzek. Rámszakadt a függetlenség és szabadság, de hirtelen jött, megijedtem. Nem akartam. Igazából függeni szeretek másoktól, nem ezt...
Olyan érzés, mintha a falat kaparnám, mintha lenne valami a másik oldalon, amit keresek, de sosem érném el.
Olyan, mintha a szívem folyamatosan el akarna indulni hozzád, de mivel be van zárva a mellkasomba, csak dörömböl, hogy engedjem már ki, mert nem itt van a helye, hanem valahol légvonalban 50 km-re innen nyugatnak :) ...

"Erős vagy..." "Ha így állsz hozzá, gyakorlatilag nyert ügyed van..." "Reméljük" "A hit a legfontosabb"
Gyakran emlegetett kifejezések. Ajjj, még csak most kezdődött el, francba is! Már éveknek tűnik a magány...
 

semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.